A román stílusú templomok a kora keresztény bazilika hosszanti elrendezésére épülnek. A templomok fõ részei: az elõcsarnok, a hosszház, a keresztház, a szentély, a kórus, az altemplom, a kripta, valamint a sekrestye. A szentélyben, amely eredetileg csak apszisból áll, találjuk az oltárt is, amit többnyire magasabb padlószinttel és korláttal vagy magas szentélyrekesztõvel különítenek el. A szentélyrekesztõ elõtt gyakran cibóriummal fedett népoltár található. Jellegzetessége a román templomoknak a kúpos torony, toronypár is.

A 18. század közepén Horace Walpole Stawberry Hill nevû kastélyát úgy építtette meg, hogy az pontosan megfeleljen múltba vágyó egyéniségének. Ezért felhasználta a gótika elemeit, s bár kortársai ezért kinevették, tulajdonképpen megalkotta a neogótikus építészetet. A romantika építészetében elõször a neogótika jutott fontos szerephez. Így épült fel a londoni Houses of Parliament Charles Barry tervei alapján, majd a Tower Bridge. Magyaroszágon a 40-es években jelenik meg hasonló törekvés (Brein Ferenc: Csõsztorony; Ybl Miklós: fóti templom).

A barokk építészet legfõbb alkotásai egyértelmûen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerû hívõket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.

A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsõként a Vignola által tervezett Il Gesu templomban (Róma) vált uralkodóvá. Az addigi geometrikus formák helyett bonyolultabb, hajlított alakzatok jönnek létre, mind az alaprajzok, mind a homlokzatok, mind az épületbelsõk kialakításánál, így is transzcendenssé, mozgalmassá téve az építményeket.

Angliában a gótika a 12. század második felében jelent meg, és a 16. század közepéig tartott. Hosszú korszaka átmeneti, korai angol (1180-1250), érett vagy dekoratív (1250-1360) és késõi vagy függõleges (1360-1550) stílus-szakaszokra oszlik. Ez utóbbinak 1480 utáni változata a Tudor-stílus. A 13. század folyamán alakultak ki az alaprajzi elrendezés és a felépítés jellegzetes angol vonásai. A magasba törõ francia felépítés helyett itt terek és tömegek jellegét a vízszintes terjeszkedés adja.

A gótikában a félkörívet fölváltja a csúcsív, így a súlyos falszerkezetek könnyebbé válnak. A csúcsív ugyanis a boltozat terheit meredekebben vezeti le, kisebb az oldalnyomása. Ennek köszönhetõen karcsúbbak lehetnek a terhet hordó oszlopok, pillérek. Így sok terhet hordó fal szükségtelenné válik, ezért oda nagyobb ablakokat lehet beépíteni, tehát az épület is világosabb lesz. Kívülrõl gyakran támpillérek támasztják a falakat, amin néha fiatornyok is ülnek.

Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (1887?1965); építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építõmûvészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja.

Hatalmas életmûvet alkotott. Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit Nouveau ? Új Szellem ? címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Õszi szalonon. Erõs szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit.

A Kaufmann-ház: Fallingwater

Fallingwater, Frank Lloyd Wright leghíresebb munkája 1935-tõl épült 1939-ig. E.J. Kaufmann-nak készült Bear Run-ban, Pennsylvania államban, olyan tervezéssel, amelyben Wrightnak az volt a vágya, hogy a ház lakóit természeti környezetbe helyezze, ezért az épület alatt patak folyt keresztül. A szerkezet egy sor konzolos erkélybõl és teraszból állt, az összes függõleges tartó kõbõl készült, a vízszintesek betonból. A ház 155 ezer dollárba került, ebbõl az építész 80 ezret kapott.

Ellátogatott Japánba, elõször 1905-ben, majd Európába 1909-ben, és irodát nyitott Tokióban 1915-ben. A harmincas években Wright megtervezte téli szállását Arizonában, ennek a neve Taliesin West; a ?szállás?, mely Wright építészeinek többségéhez hasonlóan szervesen beolvad a környezõ tájba. Tokióban õ tervezte a híres Imperial Hotelt, amely 1922-ben készült el az 1916-ban indult munkák után. 1923. szeptember 1-jén a modern idõk egyik legnagyobb földrengése érte Tokiót és környékét.

1901 és 1911 között a lakóépületei Prairie House-nak nevezett épületek voltak (hosszú, alacsony épületek alacsony lejtõs tetõvel, világos kontúrokkal, elnyomott kéményekkel, kiugrókkal és terraszokkal, közönséges természetes anyagok felhasználásával), amelyeket azért neveztek így, mert a tervek a Chicago körüli tájhoz illeszkedtek. Wright fontos szerepet játszott a lakásbelsõk ?open plan? szerinti elképzelések megvalósításában, és lakóépületeinek belsõ tereinek kialakítását terve fontosabb részének érezte.

Wright magánélete színes volt, sokszor került az újságok címlapjára. Háromszor nõsült. Harmadik feleségének neve Olgivanna Hinzenberg (szül. Olgivanna Ivanovna Lazovich), aki G. I. Gurdjieff tanítványa volt és aki a párt Taliesinben (ld. alább) meglátogatta. Gurdjieff és Wright talákozásával foglalkozik Robert Lepage a The Geometry Of Miracles c. munkájában.

Wright 1959. április 9-én halt meg, azután hogy fantasztikus számú jelentõs munkát tervezett meg, köztük a Guggenheim Múzeumot, amely épület 16 évig adott neki munkát (1943-1959) és amely talán legismertebb mestermûve.