A wales-i õsökkel rendelkezõ Frank egy mezõgazdasági településen, Richland Centerben, Wisconsin államban született és erõs unitárius és transzcendentális elvek szerint nevelkedett. Gyermekként sok idõt töltött az anyjától kapott, Friedrich Wilhelm August Fröbel után elnevezett óvodai építõkockáival játszva (Froebel blokkok). Ezek különbözõ geometriai tömbökbõl álltak, amelyekt változatos kombinációkban lehetet összerakni háromdimenziós építményekhez. Wright önéletrajzában számol be ezeknek a gyakorlatoknak a hatásáról tervezési felfogására.

• 1876. Montserrat kolostorának bõvítése
• 1879?1888. Casa Vicens, Barcelona
• 1882?1926. Sagrada Família, Barcelona
• 1883?1885. Villa El Capricho, Comillas
• 1884?1887. Pabellones de la Finca Güell (katalánul: Pabellons de la Finca Güell), Barcelona
• 1886?1889. Palacio Güell (Palau Güell), Barcelona
• 1887?1893. Palacio Episcopal, Astorga
• 1888. Tervek a barcelonai világkiállításra.
• 1888?1889. Colegio de las Teresianas (Col.legi Teresi?), Barcelona
• 1889?1892. Casa de Los Botines, León
• 1893?1917.

A templom építésének ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedõtõl ered, José María y Bocabella álma volt egy olyan bazilika felépítése, ahol gazdagok és szegények egyaránt imádkozhatnak. Alapítványa így megvásárolt egy 2 hektáros területet a város akkori egyik szegénynegyedében, melyet ma "La Sagrada Família" negyednek hívnak. Az épület alapjait Francesc Paula de Villar tervezte. Majd összeveszett az építtetõkkel, akik a munkával ezután Joan Martorell-t, Barcelona egyházmegyei fõépítészét keresték meg.

Antoni Pl?cid Gaudí i Cornet (Reus, 1852. június 25. ? Barcelona, 1926. június 10.), rövid nevén Antoni Gaudí (katalánul), ill. Antonio Gaudí (spanyolul), vagy egyszerûen csak Gaudí: katalán építész.

Szülei Francesc Gaudí i Serra rézmûves és Antonia Cornet i Bertran voltak.

Tanulmányaira nagy hatással volt az angol John Ruskin. Korai épületeire jellemzõ a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa illetve francia neogótikus elemei, ám jellemzõen az organikus építészet képviselõje.

Az 1880-as évek végére Gustave Eiffel rendkívül elfoglalt, sikeres ember lett. Számos elismerést és kitüntetést mondhatott magáénak, valóságos nemzeti hõsnek számított. Csupán két dolog árnyékolta be életét: 1877-ben hörghurutban elhunyt felesége, Marguerite, 1880-ban pedig szakított cégtársával, Seyrig-gel, aki sikereivel kezdte beárnyékolni Eiffel hírnevét.

A kivilágított Eiffel-torony

Eiffel legismertebb alkotása az 1889. évi párizsi világkiállításra, két év alatt felépített Eiffel-torony, mely Párizs szimbólumává vált.

• 1867. évi Párizsi Világkiállítás gépterme és más épületek;

Nyugati pályaudvar

• Notre Dame des Champs templom, Párizs (1868);
• a budapesti Nyugati Pályaudvar (1875)^[1];
• a párizsi Le Bon Marché nagyáruház, valamint a Lycée Carnot (gimnázium) vázszerkezete;
• az Eiffel-csarnok, hivatalos nevén Mercado Adolpho Lisboa Manaus-ban (Brazília);
• a Szent Sebestyén templom Manilában, (Fülöp-szigetek);
• a New York-i Szabadság-szobor fémváza;
• az Orléans-i Dessault ecetgyár;
• a nizzai csillagvizsgáló kupolája;
• a párizsi Berthier-mûhely;
• a Santiago-i fõpályaudvar (Chile);
• a Traian Szálló Jászvásárban (Románia);
• a Mona Island-i világítótorony (Puerto Rico), valamint
• Charles Garnier építésszel közös munkája a párizsi Opera, de más operaházak is (Nizza, Monaco stb.).

Két évvel késõbb fordulat állt be a mérnök életében. Saját vagyonával szállt be egy komoly pénzügyi nehézségekkel küszködõ cégbe, amit sikerült felvirágoztatnia ? hála az 1887. évi párizsi világkiállításnak, és a munkálatokért felelõs régi barátjának, aki több épület építését bízta rá. Eiffel ? aki már kellõ tapasztalatokra tett szert ? elhatározta, hogy saját céget alapít: 1868-ban Levallois-Perret-ben (Seine-Saint-Denis megye) megvett egy fémszerkezet-építõ mûhelyt, és megalapította a késõbb világhírûvé vált Eiffel & Cie céget.

Alexandre Gustave Eiffel jómódú burgundiai családban született. A Rajna-vidékrõl származó apja rendõr volt, anyjának pedig különféle vállalkozásai voltak; a fa- és kõszénkereskedésbe fektetett pénze tisztes jövedelemmel járt. 1843-ban Eiffel a Sainte Barbe középiskolába járt. 1850-ben Párizsba ment, hogy a felkészüljön a felvételire a nagy presztízsû mûszaki fõiskolára, az École Polytechnique-re. Vizsgája végül is nem sikerült, azonban az elért eredményével 1852-ben felvételt nyert az ugyancsak nagyhírû párizsi mérnökképzõbe, a Központi Iskolába, ahol 1955-ben kiválóan végzett és vegyészmérnöki diplomát szerzett.

Vinciben született, édesapja, ser Piero a városka jegyzõjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik elõkelõ családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülõvárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festõ mûtermébe gyakornoknak. A festõ mûhelye afféle ?mûvésziskolaként" is szolgált. A festõ mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvetõ technikáit.

Imhotep (i. e. 2750 körül) egyiptomi fõpap, a fáraó tanácsosa és építésze.

Imhotep Kanofer és Szeth-Nefertem fia volt. Dzsószer, egyiptomi fáraó egyik legbelsõ tanácsosaként és fõépítészeként tevékenykedett. Személyének történetisége minden kétséget kizáróan bizonyítható egy korabeli felirat alapján, amely nevét és címeit Dzsószer egy korabeli szobrának talapzatán örökíti meg. Társadalmi helyzetét jól jelzi korának legmagasabb papi rangja, ami nem csak a fáraó kegyének bizonyítéka, hanem Imhotep mûveltségének is, hiszen akkor a fõpapi méltóságokat csak a legmûveltebb emberekkel töltötték be.