Mivel lenne jobb alapozni, mint az első magyar építész sörrel? A KÉK – Kortárs Építészeti Központ fennállásának 10. évfordulójára ezzel az egyedülálló lehetőséggel lepi meg közönségét. 

A KÉK kulturális központ és szakmai műhely, melynek célja, hogy a városról való közös gondolkodást a széleskörű nyilvánosság részvételével tegye lehetővé. Programjai folyamatos, kiemelt hazai és nemzetközi figyelmet kapnak. Az elmúlt 10 évben közel 500 eseményt szervezett, köztük kiállításokat, konferenciákat, fesztiválokat, melyeken több, mint 250 000 látogató fordult meg.

Tóth László, Papp László és Schalling Frigyes mosonmagyaróvári családi háza szép példája annak, ha a megbízó valóban "megbízik" a választott tervezőkben és már a telekválasztás pillanatától bevonja a döntési folyamatokba. Bemutatjuk a Tóthproject Építésziroda legfrissebb munkáját.

A családi ház egy nyugat-magyarországi település csendes külvárosi lakóparkjában helyezkedik el. A kapcsolat az építtetőkkel szerencsés módon már korai szakaszban, a telekválasztással indult.

 A kétszintes épület formája egy hatalmas Möbius-szalagra emlékeztet: a 180 fokban csavart, fekvő nyolcas formájú szalagnak egyetlen oldala és egyetlen éle van.

anjaap Ruijssenaars azt reméli, hogy szerte a világon létrehoz ilyen épületeket, amelyek elkészítésének becsült költsége 4-5 millió euróra rúg. Az építész szerint múzeumok, látogatóközpontok és magánszemélyek is érdeklődnek terve iránt.

Enrico Dinivel, a nagyméretű 3D-s nyomtatás szakértőjével dolgozik együtt.

2010 végéig meg kellene állapodniuk az unió országainak az intelligens mérőórák technológiai szabványáról, 2012-ig pedig a bevezetés menetrendjében is megegyezni – számolt be a Világgazdaság. Az intelligens mérőórák a háztartások áram-, víz-, gáz- és távhőfogyasztási adatait az interneten keresztül juttatják el a közműszolgáltatókhoz.

A napokban fogadott el ajánlást az ügyben az Európai Bizottság, mely a fenti időpontok betartását kéri a tagállamoktól.

Charles-Edouard Jeanneret, vagy ahogy a világ jobban ismerte, Le Corbusier (1887?1965); építész, teoretikus; a 20 század egyik legnagyobb hatású építõmûvészeti személyisége, a francia építészet nagy alakja.

Hatalmas életmûvet alkotott. Szerkesztett folyóiratot (L'Esprit Nouveau ? Új Szellem ? címen), készített szobrokat, festett, aktív tagja volt a nemzetközi építészeti közéletnek. Bútorait 1929-ben mutatta be a párizsi Õszi szalonon. Erõs szociális elkötelezettséggel alkotta épületeit.

Ellátogatott Japánba, elõször 1905-ben, majd Európába 1909-ben, és irodát nyitott Tokióban 1915-ben. A harmincas években Wright megtervezte téli szállását Arizonában, ennek a neve Taliesin West; a ?szállás?, mely Wright építészeinek többségéhez hasonlóan szervesen beolvad a környezõ tájba. Tokióban õ tervezte a híres Imperial Hotelt, amely 1922-ben készült el az 1916-ban indult munkák után. 1923. szeptember 1-jén a modern idõk egyik legnagyobb földrengése érte Tokiót és környékét.

1901 és 1911 között a lakóépületei Prairie House-nak nevezett épületek voltak (hosszú, alacsony épületek alacsony lejtõs tetõvel, világos kontúrokkal, elnyomott kéményekkel, kiugrókkal és terraszokkal, közönséges természetes anyagok felhasználásával), amelyeket azért neveztek így, mert a tervek a Chicago körüli tájhoz illeszkedtek. Wright fontos szerepet játszott a lakásbelsõk ?open plan? szerinti elképzelések megvalósításában, és lakóépületeinek belsõ tereinek kialakítását terve fontosabb részének érezte.

Wright magánélete színes volt, sokszor került az újságok címlapjára. Háromszor nõsült. Harmadik feleségének neve Olgivanna Hinzenberg (szül. Olgivanna Ivanovna Lazovich), aki G. I. Gurdjieff tanítványa volt és aki a párt Taliesinben (ld. alább) meglátogatta. Gurdjieff és Wright talákozásával foglalkozik Robert Lepage a The Geometry Of Miracles c. munkájában.

Wright 1959. április 9-én halt meg, azután hogy fantasztikus számú jelentõs munkát tervezett meg, köztük a Guggenheim Múzeumot, amely épület 16 évig adott neki munkát (1943-1959) és amely talán legismertebb mestermûve.

A wales-i õsökkel rendelkezõ Frank egy mezõgazdasági településen, Richland Centerben, Wisconsin államban született és erõs unitárius és transzcendentális elvek szerint nevelkedett. Gyermekként sok idõt töltött az anyjától kapott, Friedrich Wilhelm August Fröbel után elnevezett óvodai építõkockáival játszva (Froebel blokkok). Ezek különbözõ geometriai tömbökbõl álltak, amelyekt változatos kombinációkban lehetet összerakni háromdimenziós építményekhez. Wright önéletrajzában számol be ezeknek a gyakorlatoknak a hatásáról tervezési felfogására.

• 1876. Montserrat kolostorának bõvítése
• 1879?1888. Casa Vicens, Barcelona
• 1882?1926. Sagrada Família, Barcelona
• 1883?1885. Villa El Capricho, Comillas
• 1884?1887. Pabellones de la Finca Güell (katalánul: Pabellons de la Finca Güell), Barcelona
• 1886?1889. Palacio Güell (Palau Güell), Barcelona
• 1887?1893. Palacio Episcopal, Astorga
• 1888. Tervek a barcelonai világkiállításra.
• 1888?1889. Colegio de las Teresianas (Col.legi Teresi?), Barcelona
• 1889?1892. Casa de Los Botines, León
• 1893?1917.

Antoni Pl?cid Gaudí i Cornet (Reus, 1852. június 25. ? Barcelona, 1926. június 10.), rövid nevén Antoni Gaudí (katalánul), ill. Antonio Gaudí (spanyolul), vagy egyszerûen csak Gaudí: katalán építész.

Szülei Francesc Gaudí i Serra rézmûves és Antonia Cornet i Bertran voltak.

Tanulmányaira nagy hatással volt az angol John Ruskin. Korai épületeire jellemzõ a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa illetve francia neogótikus elemei, ám jellemzõen az organikus építészet képviselõje.

• 1867. évi Párizsi Világkiállítás gépterme és más épületek;

Nyugati pályaudvar

• Notre Dame des Champs templom, Párizs (1868);
• a budapesti Nyugati Pályaudvar (1875)^[1];
• a párizsi Le Bon Marché nagyáruház, valamint a Lycée Carnot (gimnázium) vázszerkezete;
• az Eiffel-csarnok, hivatalos nevén Mercado Adolpho Lisboa Manaus-ban (Brazília);
• a Szent Sebestyén templom Manilában, (Fülöp-szigetek);
• a New York-i Szabadság-szobor fémváza;
• az Orléans-i Dessault ecetgyár;
• a nizzai csillagvizsgáló kupolája;
• a párizsi Berthier-mûhely;
• a Santiago-i fõpályaudvar (Chile);
• a Traian Szálló Jászvásárban (Románia);
• a Mona Island-i világítótorony (Puerto Rico), valamint
• Charles Garnier építésszel közös munkája a párizsi Opera, de más operaházak is (Nizza, Monaco stb.).

Két évvel késõbb fordulat állt be a mérnök életében. Saját vagyonával szállt be egy komoly pénzügyi nehézségekkel küszködõ cégbe, amit sikerült felvirágoztatnia ? hála az 1887. évi párizsi világkiállításnak, és a munkálatokért felelõs régi barátjának, aki több épület építését bízta rá. Eiffel ? aki már kellõ tapasztalatokra tett szert ? elhatározta, hogy saját céget alapít: 1868-ban Levallois-Perret-ben (Seine-Saint-Denis megye) megvett egy fémszerkezet-építõ mûhelyt, és megalapította a késõbb világhírûvé vált Eiffel & Cie céget.

Alexandre Gustave Eiffel jómódú burgundiai családban született. A Rajna-vidékrõl származó apja rendõr volt, anyjának pedig különféle vállalkozásai voltak; a fa- és kõszénkereskedésbe fektetett pénze tisztes jövedelemmel járt. 1843-ban Eiffel a Sainte Barbe középiskolába járt. 1850-ben Párizsba ment, hogy a felkészüljön a felvételire a nagy presztízsû mûszaki fõiskolára, az École Polytechnique-re. Vizsgája végül is nem sikerült, azonban az elért eredményével 1852-ben felvételt nyert az ugyancsak nagyhírû párizsi mérnökképzõbe, a Központi Iskolába, ahol 1955-ben kiválóan végzett és vegyészmérnöki diplomát szerzett.

Vinciben született, édesapja, ser Piero a városka jegyzõjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik elõkelõ családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülõvárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festõ mûtermébe gyakornoknak. A festõ mûhelye afféle ?mûvésziskolaként" is szolgált. A festõ mellett elsajátította a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvetõ technikáit.

Imhotep (i. e. 2750 körül) egyiptomi fõpap, a fáraó tanácsosa és építésze.

Imhotep Kanofer és Szeth-Nefertem fia volt. Dzsószer, egyiptomi fáraó egyik legbelsõ tanácsosaként és fõépítészeként tevékenykedett. Személyének történetisége minden kétséget kizáróan bizonyítható egy korabeli felirat alapján, amely nevét és címeit Dzsószer egy korabeli szobrának talapzatán örökíti meg. Társadalmi helyzetét jól jelzi korának legmagasabb papi rangja, ami nem csak a fáraó kegyének bizonyítéka, hanem Imhotep mûveltségének is, hiszen akkor a fõpapi méltóságokat csak a legmûveltebb emberekkel töltötték be.