A román stílusú templomok a kora keresztény bazilika hosszanti elrendezésére épülnek. A templomok fő részei: az előcsarnok, a hosszház, a keresztház, a szentély, a kórus, az altemplom, a kripta, valamint a sekrestye. A szentélyben, amely eredetileg csak apszisból áll, találjuk az oltárt is, amit többnyire magasabb padlószinttel és korláttal vagy magas szentélyrekesztővel különítenek el. A szentélyrekesztő előtt gyakran cibóriummal fedett népoltár található. Jellegzetessége a román templomoknak a kúpos torony, toronypár is.

A kápolnáknál találkozhatunk központi elrendezéssel is: kör, sokszög vagy sokkaréjos alakzatban.

A templomok belsejét freskókkal vagy mozaikképekkel díszítették. Az ablakok lehetnek ikerablakok, rózsaablakok, félköríves záródásúak. Ezek igen gyakran kettős vagy hármas ikerablakok, amelyeket oszlopok osztanak meg. Kedvelt elemek a rózsaablakok is, elegendő nagyság esetén kis sugárirányú oszlopokkal. A bélletes kapukat gyakorta geometrikus és növényi alakzatok, valamint szobrok díszítik, amelyek általában a kapubélletek oszlopai között, a nyílások felett, az oszlopfőkön találhatóak meg. A szemöldökgerenda fölött a domborműves kőlap, timpanon található. A szobrok merev, aszketikus típusok, érzelmek ábrázolása nélkül. Bibliai szenteket vagy szent királyokat ábrázolnak.

Az oszlopfők kezdetben a korai keresztény és karoling építészetben használatos antik formákat követik, különösen a díszes korinthoszi mintákat. Később azonban elterjedt a rajnai vagy kockafejezet. Ez egy kocka alak, amit alul gömbszerűre csiszoltak. Ezt gazdag faragott díszítés borítja, amely lehet geometrikus, növényi vagy állatalakos, sőt ember- vagy szörnyalakos is. A kockafejezet azután átalakul redős és a trapézfejezetté. A román építészet kései emlékein már bimbós és leveles kehelyfejezetet találunk, ami már átmenet a gótikus stílusba.

Az oszlopok törzse lehet sima, csavart, pikkelyes, gyűrűkkel osztott de akár érdekesen összecsomózott is. Gyakori az ikeroszlop, de lehetnek több oszlopból álló kötegek is.

Az oszloplábazatok az attikai ión mintát követik.

Kezdetben dongaboltozatot alkalmaznak, ezt később a keresztboltozat váltja fel. A boltozat a román építészetben kezdetben meglehetősen súlyos, ezért a súlycsökkentés igénye miatt jön létre bordás keresztboltozat, ami lehetővé tette a könnyedebb, tágasabb terek kialakítását.

A pillérek lábazatra, törzsre és fejezetre tagolódnak. Keresztmetszetük alapidoma a négyszög, a sokszög, a kör vagy a görögkereszt. A tagozott pilléreket fél- és háromnegyed oszlopokkal és más elemekkel egészítik ki.

hu.wikipedia.org