1950. május 7-én nyitották meg Budapest vadonatúj repterét, a Ferihegy 1-et. A tíz esztendőn át készülő, a második világháborút is átvészelő épület ma már műemlék, és szerencsére megőrizhette eredeti funkcióját is. Hatvanadik születésnapja alkalmából áttekintjük a ház születésének és újjászületésének történetét.

A hazai légiközlekedés története valahol 1910 körül kezdődik, amikor Asbóth Oszkár és Schwarz Elek próbáltak Rákosmezőn repülőgépet próbál farigcsálni. Polgári repülésről 1922-től beszélhetünk: ebben az évben indult be a MALÉRT, az első magyar légiközlekedési vállalat, Budapestet Béccsel, Velencével és Kolozsvárral kötve össze. A MALÉRT, majd a hazai légiközlekedésbe 1929-től bekapcsolódó holland KLM még a mátyásföldi repteret használta, majd 1939-től az új, máig meglévő budaörsi reptérre terelődött a légiforgalom. Aztán jött a második világháború, és nagyjából mindent porig bombáztak.

A második világháború után szovjet-magyar kooperációban jött létre a MASZOVLET, amely 1954-től vált önálló magyar társasággá, MALÉV néven. A nemzeti légitársaság LI-2-es gépekkel kezdte történelmét, először belföldi és prágai, később a szocialista blokk több országába induló járatokkal. A MALÉV históriája már teljes egészében az új, 1950-ben megnyitott ferihegyi reptérhez kötődik.

A szűkössé vált Budaörsöt helyettesítő új reptérre kiírt pályázatot 1939-ben a Dávid Károly vezette építészcsapat nyerte meg. Dávid a magyar modern építészet jelentős alakja: első igazán jelentős műve lett a ferihegyi légikikötő, amelyet aztán például a Népstadion és a MOM Művelődési Ház követett. A reptéri épület legfontosabb jellegzetessége a repülőgépet formázó alaprajz, amihez hasonlót nemigen ismerünk. A szárnyak a kiszolgáló épületek (vám-, útlevél-, tranzitépület), törzse a nagy váróterem. Vezérsíkja a bejárat felőli két rövidebb irodai oldalszárny, a légcsavarok pedig a két toronyból jönnek ki. Az egyik torony a forgalomirányításé volt, a másik eredetileg a meteorológusokat szolgálta.

A tervezés 1939 őszén beindult, de a világháború idejére részben elkészült, majd súlyos károkat szenvedett épületegyüttes csak a negyvenes évek végére került használható állapotba. A teljes rekonstrukció pedig még később, csak 1958-59-re készült el. A köztes időszakban pár évre egyeduralkodóvá vált szocialista-realista stílus kényszerét Dávid szerencsésen megúszta: a „szocreál” formavilág csak a nagy csarnok korlátjain érezhető. A belsőépítészeti tervezés vezetője a többek között a farkasréti templomot és a Szervita téri egykori OMFB-székházat is jegyző Szabó István volt.

A következő egy-két évtizedben sokan nem is álmodhattak a repülésről, mégis kijöttek. Szétnézni a teraszon, integetni a felszálló légcsavaros repülőknek. A hatvanas években már nem csak légcsavaros, hanem sugárhajtású (akkoriban lökhajtásosnak nevezett) gépek is érkeztek a kontinens majd minden országából az akkor Közép-Európa legmodernebbjének számító Ferihegyi reptérre. 1970-ben az üzemeltetők már azzal büszkélkedhettek, hogy tranzit-szálloda, éttermek, eszpresszó, virág- és könyvárus pavilon, trafik, IBUSZ-iroda, idegenforgalmi hivatal-kirendeltség, vízumkiadó és pénzváltóhely is működik az akkor még egyetlen terminálon.

Az épület a következő években egyre bővült. Először az előtéri födém íves nyílását betonozták be, majd a kilátóteraszról levezető lépcsőt bontották el. A hatvanas években a repülőgép-forma reptér bal szárnyában tranzitszálló is nyílt. A hetvenes években aztán itt is megjelent a szocializmusra oly jellemző buherálás. A főbejárattól balra új check-in terület nyílt, míg jobbra érkezési várót létesítettek. Ezeket a "szárnyak" és a "farokrész" közötti terület fogadta be. Ennek következményeként a nagy csarnok üvegtégla mezői megszűntek, hiszen a csarnok egybe lett nyitva az új terekkel. Az új tereket kipszer tetőszerkezet tartotta, meglehetősen igénytelen kivitelben. Az épülethez nem illő előtető került a főbejárat előtti sávba, a nagy terasz alatti terület pedig a beszálló-kapuk kedvéért beépült. A repülőgép-forma ezzel lényegében el is tűnt, az eredeti stílus megtört.

A repteret két évtized alatt a forgalom is kinőtte. 1970-ben a Budapest folyóirat egyik újságírója már arról panaszkodott, hogy a DC-8-as típusú óriásgépből kiszálló 250 utas fogadását, jegykezelését csak komoly bonyodalmak árán, nagy zsúfoltság közepette tudták lebonyolítani. De addigra elkopott a 2,5 kilométeres, majd 3,01 kilométeresre kibővített kifutópálya is. Csakhogy nem volt másik, ami kiválthatná, így maradt a toldozgatás-foltozgatás.

Új reptérre volt szükség. 1985-re megépült Ferihegy 2A, majd 2B terminálja is; az 1-es terminál lepusztult állapotban, szinte üresen maradt. A többek által felvetett bontástól a 2000-ben elnyert műemléki védettség óvta meg az építészetileg értékes házat. Megújulásához azonban a repülés újabb forradalma vezetett: a fapados légitársaságok megjelenése. A magángépek mellé a Ferihegy 1 a fapados gépek első számú budapesti fogadóépületévé vált.

A 2004-2005-ös helyreállítás során a tervezők - Jaklics Ervin (LAKÓTERV), Obermayer Istven (Ober Art Kft.) és Szécsi Zsolt (Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ) szándéka már kifejezetten az volt, hogy a Dávid-féle házat eredeti állapotában rekonstruálják. A hetvenes években felhúzott váró- és check-in termeket elbontották. A nagy csarnokot az eredeti anyagokkal és nyílásrendszerrel újították fel. A galériaszinten eredetileg egy mindkét végén lekerekített kivágás volt, le lehetett látni a földszintre. Ezt üvegpadló behelyezésével idézték fel. A nagy csarnokban a korábbi nagyméretű kijelzők szerepét kisebb, diszkrétebb megjelenésű monitorok vették át. A csarnok oldalsó és tető-bevilágóit is felújították, természetes fényt biztosítva az épületbelsőnek. Az előtetőket új acél-üveg tetőkre cserélték, amelyek üvegfelületei jobban láttatni engedik az épület fő tömegeit és kőfelületeit. Az eredeti vasbeton tartóoszlopokat több helyen meg kellett erősíteni. A nagy csarnokban kihelyezett molinókon a reptér 1950-es évekbeli állapotát mutató fotókat függesztettek ki. Az új bútorzat is a régi állapotokat idézi, a székek-asztalok nem korabeliek, de a kort idézik. A padok, pultok juhar-fekete színvilága is a régi épületrészekhez igazodik. Az összesen 8,7 milliárd forintos felújítást 2006-ban a kontinens legnívósabb örökségvédelmi kitüntetésével, Europa Nostra-díjjal ismerték el.

http://hg.hu/cikk/epiteszet/9405-60-eves-ferihegy-1